Nagy kijelző, komoly kamera és a szokásos minőség olcsón. Kell ennél több?

Bevezetés

A Xiaomi Redmi S2 meglepetésként érkezett a piacra, hiszen előd modell nem volt. A Redmi és a Note sorozat is teljes volt már, amikor piacra dobta a gyártó, így én például a mai napig nem vagyok benne biztos, hogy szükség volt rá. Nem azért, mintha rossz telefon lenne, a hardver specifikációját böngészve valahol értem is miért kellett a Redmi és a Note sorozat mixeként bemutatni, de mégis úgy érzem, nyugodtan meglettünk volna nélküle is. Persze, ha már itt van, akkor vettem belőle egyet, a családban mindig örülnek, ha meglepek valakit egy új telefonnal, ráadásul egy cikket is kanyaríthatok róla.

Az eddigiek alapján azt gondolhatjátok, hogy nem vagyok jó véleménnyel erről a mobilról, de ez közel sem igaz. lássuk miért!

Csomagolás

A Xiaomi Redmi S2 a szokásos narancssárga kartonban érkezett. A Xiaomi olcsóbb készülékeinél ez már standardnak mondható, maximum a doboz mérete különbözik, attól függően milyen telefon van benne.

A fedelet felemelve sem ér minket meglepetés, legfelül a telefon, az őt tartó tálca aljában a szilikon hátlap, legalul pedig a töltő és a hagyományos Micro USB kábel található. Ezek mellett már csak egy rövid, de legalább angol nyelven íródott beüzemelési leírás és a SIM tálca kivételéhez szükséges tű található. A leírás amúgy nem sokat ér, az összes hasznos információtartalom kimerül abban, hogy tegyük be a SIM- és a memóriakártyákat a tálcába.

Külső

Az első, ami feltűnik a telefon kiemelése után a tömege. Rendkívül könnyű és nem csak ahhoz képest, hogy kimondottan méretes. A 77,26 x 160,73 milliméteres külsőhöz mindössze 8,1 milliméteres vastagság és 170 gramm tömeg társul. Ez az alacsony tömeg két okra vezethető vissza. Az egyik, hogy az akkumulátor csak kicsit több, mint 3000 mAh kapacitású, így ez nem húzza a kezünket, a másik, hogy a hátlap műanyag nem fém vagy üveg. Emiatt kicsit érthetetlen az alsó és felső szélen látható külső antenna, mert a műanyag konkrétan semmit nem árnyékol a rádiójelekből.

Bár a telefon vastagsága inkább átlagosnak, mint vékonynak mondható, a kezünk mégis más információt közvetít az agyunk felé. Ezt több trükkel érték el. Az egyik, hogy az oldalsó perem teljesen elvékonyítva „vágja” a tenyerünket, így egyből vékonyabbnak érezzük a házat. A másik trükk, hogy a kijelző feletti üveg az oldalsó perem fölé magasodik1- másfél milliméterrel, így érzésre ez is vékonyabbá teszi a telefont.

A külső amúgy teljesen szokványos, az összeszerelés minősége kifogástalan. Az előlap nem keretnélküli, de a kijelző már a modernebb 18.9-es oldalarányt kapta, persze, vagy inkább szerencsére notch nélkül. Az előlapi kamera és a szenzorok lazán elférnek a felső sávban. Az alsóban elférnének a fizikai gombok is, de a Xiaominál már jó ideje nincs ilyen, az Adnroid gombjai virtuálisan, a kijelző alsó részén jelennek meg.

A kamerákra és az egyéb részletekre most nem térünk ki, most inkább lássuk a hardvert!

Hardver

A központi egység egy MSM8953, ismertebb nevén Qualcomm Snapdragon 625. Ez egy nem túl fiatal, ám annál népszerűbb lapka, amit rengeteg márkás telefonban is megtalálunk. Ez nem csoda, hiszen megfelelő erővel rendelkezik, ugyan akkor visszafogott az energiaéhsége, a képességei pedig alkalmassá teszik arra, hogy színvonalas készülékek épülhessenek köré.

A Snapdragon 625 14 nanométeres csíkszélességen készül, benne egy nyolcmagos, 64 bites processzor dolgozik, aminek magjai két fürtbe lettek csoportosítva. Ezek mindegyikében négy darab Cortex-A53 magot találunk, amik órajele 2 GHz-ig skálázódhat a teljesítmény igény függvényében.

A processzor mellet találunk meg egy integrált videovezérlőt is, ami az Adreno 506-os, ami 650 MHz-es órajelen dolgozik. A GPU-t egy H.264 és HEVC dekóder is segíti, ezzel pedig elérhetővé válik akár 4K-s videók lejátszása is.

A lapkában egy kétcsatornás memóriavezérlőt találunk, ami LPDDR3 memóriákat támogat. Ebből a Lenovo általam rendelt gépében 3 GB-nyi található 16 GB beépített tár társaságában, utóbbi természetesen bővíthető memóriakártyával, ami maximum 64 GB-os lehet.

A központi lapkába integrálták még a képfeldolgozókat, amikre egy 24 megapixeles és egy 13 megapixeles kamera illeszthető. Megtaláljuk benne az LTE kapcsolathoz szükséges Cat-7-es LTE modemet, illetve a 802.11n szabványú wifit is.

A Xiaomi Redmi S2 kétféle memória és háttértár kiépítésben vásárolható meg. Az olcsóbbik verzióban 3 GB RAM és 32 GB ROM található, a drágábba a memória 4, a beépített tár 64 GB-ra hízik. A kapacitástól függetlenül mind a két változat egycsatornás memóriavezérlővel és 933 MHz-en hajtott LPDDR3 memóriával rendelkezik.

A telefon kijelzője számomra meglepetés volt. Ebbe a telefonba a Xiaominál csak egy HD+ panel jutott, persze IPS technológiát használva. Azt tudjuk, hogy az IPS jó, ezen nagy vita nem szokott lenni. Viszont, az 5,99 colos képátló és a 720 x 1440 pixeles felbontás eredménye, hogy a pixelsűrűség csak 269 ppi. Nem mondom, hogy tragédia lenne ez, olcsóbb telefonoknál teljesen elfogadott érték ez, és mivel a teljesítményt az árhoz érdemes mérni, az ár pedig barátságos, így görbülhet kicsit lefelé a szánk, de nagyon nem panaszkodhatunk.

Kamerák

Ez az a pont, ahol a telefon értelmet nyer. Persze mind tudjuk mi az értelme egy telefonnak, hogy telefonáljunk vele. De ezen kívül, ahogy bevezetőben is írtam, nem nagyon értettem miért dobta piacra ezt a készüléket a Xiaomi. A magyarázat valószínűleg az, hogy szerettek volna egy olyan olcsó telefont készíteni, amit a fényképezésre hegyeztek ki. Emiatt aztán nem kellett az FHD kijelző, nem kellett a gyorsabb SoC, vagyis a központi egység a processzorral, mert ezeknél elég volt, ami beépítésre került, ráadásul a költségek se vágtáztak el az egekbe.

A hátlapon két kamerát találunk. Ezek kimondottan jól legalábbis a szenzorok tekintetében. A Xiaomi ezen a téren is hanyagolja a gagyit, így egy Samsung és Sony szenzort választott.

A komolyabbik fényképezőben a Sony IMX486 Exmor RS szenzora dolgozik, ami 12 megapixeles, az ISO értéke 100 és 3200 között változtatható, a képfelbontása 4000 x 3000 pixel, a videofelbontás 1920 x 1080 pixel, vagy FHD. A kamera felett egy f/2.2-es rekeszértékű objektív dolgozik.

A másodlagos kamera a Samsung S5K5E8 szenzort kapta, ez 5 megapixeles. Szerepe a mélység-elmosásban keresendő, illetve biztosan javít sokat a képek dinamikáján is.

A telefon érdekessége, hogy a legjobb kamera nem hátul, hanem az előlapon van. A Xiaominál már az ötös sorozat bemutatkozásakor tudtuk, hogy egyes készülékek kimondottan szelfitelefonnak készülnek, ilyen az S2 is. Ez a kamera a Samsung 16 megapixeles S5K3P8SP szenzorával működik. A szenzor mérete viszonylag nagy, ennek ellenére a magasabb felbontás miatt a képpontok mérete kisebb, mint a hátlapi kameráknál. Ez könnyen jelenthetné, hogy a rekeszérték is rosszabb, de szerencsére ez nem igaz. Az objektíven keresztül sok fény juthat a szenzorra, hiszen az f/2.0 apertúra érték, ha nem is kiemelkedő, rossznak sem mondhatjuk.

Lényeges, hogy ez a kamera már megkapta a Xiaomi mesterséges intelligencia támogatását is, így rengeteg automatikus képjavító funkcióra képes, hiszen a szoftver az MI segítségével képes az arc részleteit megkülönböztetni, például felismerni hol kezdődik a haj vonal. Ez azért fontos, mert például az arcszépítő funkciók kicsit elmossák a képet, és ez a hajnál nem lenne túl szerencsés, mert az amúgy is művínek kinéző arcszépített fotók végképp használhatatlanokká válnának a hajszálak összemosásával.

Fontos tulajdonság még, hogy az elő és a hátlapi kamerához is tartozik villanófény vagyis segédfény, így rosszabb fényviszonyok mellett is készíthetünk például szelfit vagy csoportképet.

Egyéb képességek

Feljebb a töltőfejnél már olvashattátok, hogy a telefonon Micro USB csatlakozó van, így egyértelmű, hogy kapunk jack aljzatot is, ahova a fülhallgatót dughatjuk.

Rádiók terén átlagosnak mondható a kínálat. Navigációhoz GPS, GLONASS és BeiDou támogatást kapunk, a vezetéknélküli hálózatokat n szabványú, Bluetoothból 4.2-es áll rendelkezésre. Kiemelendő, hogy a telefon természetesen támogatja az itthon és Európa nagyobb részén használatos B20 800 MHz-es LTE sávot.

A telefonban található akkumulátor a megszokott Lítium-Polimer alapú megoldás, kapacitása 3080 mAh. Gyorstöltés funkciót nem kapunk, de ez nem is túlzottan indokolt, mert a 3080-as akkumulátort normál módon is gyorsan tele lehet pumpálni.

Használat, tapasztalatok

A Xiaomi Redmi S2 három napig volt nálam szolgálatban, ez idő alatt hibát nem tapasztaltam nála. A rátelepített 8.1-es Androidra épülő 9.6-os MIUI verzió rendesen tette a dolgát, megkaptunk vele minden finomságot, amit a MIUI 9 nyújtani tud. Én például nagyon kedvelem a gyári takarítófunkciókat, amik segítenek a memória foglaltságát rendben tartani. Emellett van itt második asztal és kép a képben és osztott képernyő funkció is, meg persze ezer egyéb okosság. Talán érdemes még megemlíteni a Xiaomi távirányító programot, ami rengeteg mindent kezel a klímáktól a tévékig, ráadásul a záróképernyőről egy mozdulattal elindítható, így villámgyorsan rendelkezésünkre áll.

A GPS, pontosabban a navigáció jól működött, a pontossággal nincs baj, a szoftverek szépen a megfelelő útra tesznek minket. Persze azért jó tudni, hogy ez nem egy csúcstelefon, így azért előfordulhatnak apróbb pontatlanságok, főleg olyan helyen, ahol a házak vagy a domborzat miatt az ideálisnál kevesebb műholdat lát a telefon.

Olvashattátok, hogy az akkumulátor kapacitása nem túl nagy, de ez a gyakorlatban nem okozott problémát. Nálam átlagos használat mellett, amiben volt mobilnet, wifi használat, böngészés, levelezés és persze navigáció is közel két napig bírta a készülék. Vagyis az első nap reggelén vettem e a töltőről és a második nap estéjén kellett újra rádugnom a madzag végére. Ez azt gondolom teljesen elfogadható, ráadásul a töltés sem tart egy örökkévalóságig.

A Xiaomi telefonokra nem jellemző, de sok feltörekvő gyártónál szokott gond lenni az ujjlenyomat érzékelővel. Az érzékelés is esetleges lehet, a feloldás sebességével is szokott gond adódni. Nos, a Xiaominál ezek nem jellemző tünetek, a Redmi S2 is mentes volt az ilyen problémáktól, a felismerés és a feloldás gyors. Bár a kamera és a hardver lehetővé tenné az arcfelismerést és feloldást, a telefonban ennek nyomát sem találtam. nem fájt a hiánya, mert az ujjlenyomat érzékelés jól működött, illetve azért sem, mert nagyon kellemes funkció, hogy a záráshoz, nyitáshoz párosíthatunk Bluetooth eszközt. Nálam például be van állítva, hogy ha az okosórám közelében van a telefon, akkor nem zár le.

Általában szoktam a telefontesztekhez méréseket is mellékelni, amiket szintetikus mérőprogramokkal végzek. Ezt most kihagyom, mert ez a lapkakészletet már többször teszteltük, teljesen feleslegesnek éreztem újra megtenni. Ha érdekelnek ezek az értékek, akkor például ebben a cikkben megtalálod őket:

Fontosabb, hogy érzetre a telefon több mint megfelelő sebességgel rendelkezik. Bár a központi lapka és a videovezérlő nem a legmodernebb, az alacsony felbontás miatt akár frissebb játékok futtatásával is próbálkozhatunk, hiszen effektív alacsony a meghajtandó pixelek száma.

A fényképezőgépekre minden igaz, ami általában a mobil fényképezésre a középkategóriás telefonokra igaz lehet. Ami pozitívumként értékelhető, hogy a hátlapi kamerapárosnál kiválasztható a portrémód, és a két kamera használatával már nagyon jól működik, hogy felismeri az arcot és a hátteret, utóbbit pedig szépen elmossa.

A fényképek nem lettek rosszak, bár a szélek felé azért már van némi torzítás és elmosódás, de cserébe a kép lényegi középső része tűéles, részletes képet produkál. Ahogy a legtöbb telefon, úgy az S2 sem éjszakai fotózásra lett kitalálva. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy a nálam járt telefonok közül a Redmi S2 kamera párosa a jobbak közül való, és egészen elviselhető, értsd egész kevéssé szemcsésedő képeket produkál.

Konklúzió

A cikket azzal kezdtem, hogy kicsit feleslegesnek érzem ezt a telefont a Xiaomi kínálatában. Miközben ez a cikk íródott bemutatkozott a Xiaomi Mi A2 Lite nevű készülék is, ami miatt még inkább úgy érzem, hogy az S2-nek nem sok helye van ebben a portfólióban. Ismét hangsúlyoznám, hogy nem a telefon rossz, azzal semmi baj nincs, egyszerűen csak annyira kicsi különbségek vannak már a telefonok között, hogy nem megkönnyíti, hanem bonyolítja a választást közöttük.

A Xiaomi Redmi S2 egyértelműen a Xiaomi szelfi telefon sorozatát hivatott erősíteni. A hardver egyéb komponenseihez képest a kamerák kiemelkedőt alkotnak, és ez nem azt jelenti, hogy a kamerák átlagosak és mellettük minden más gagyi, hanem ténylegesen azt, hogy minden más átlagos, de a kamerák kiemelkedően jók ebben az árkategóriában. Ezt érthetjük ráadásul a feltörekvő márkák mobiljaira is, és aki fogott már a kezébe Xiaomi telefont az tudja, hogy komoly különbségek vannak egy átlag kínai mobil és a Xiaomi között.

A kérdés tehát, hogy ajánljuk e ezt a telefont megvásárlásra, és ha igen kinek. Mivel egy nagyon jó Xiaomi produktumról van szó a megvásárlás ajánlása nem kérdéses, nem fogtok csalódni, ha megérkezik. Az eddig leírtakból kiderül, hogy a telefont első sorban azoknak ajánljuk, akik a lehető legkevesebb pénzből szeretnék a lehető legjobb kamerás mobilt megvenni. Ebben ugyanis az S2 nagyon jó.

Én innen rendeltem: Xiaomi Redmi S2 (Európai raktár, gyors szállítás, nincs vám és ÁFA)

Ne feledjétek, ha nem EU raktárból (Fast-xx) rendelitek, akkor a EU Priority Line szállítással a telefon vám és ÁFA mentesen fog megérkezni hozzátok!