Ha száműznének a dzsungelbe és csak egy telefont vihetnék magammal, akkor ez lenne az.

Bevezető

Egyre szembetűnőbb, hogy a feltörekvő kínai gyártók nem a prémium szegmensben, hanem a különleges telefonok területén próbálnak piacot hódítani. A törekvés érthető, viszonylag gyenge hardverrel is lehet nagyot gurítani, hiszen akinek ilyen telefon kell, az nem azzal lesz elfoglalva, hogy fut-e a legújabb lövöldözős játék a mobilon, hanem azzal, hogy ha elejti ne törjön el, ha megázik ne ázzon be, ha nincs konnektor a közelben akkor se merüljön le. Vannak ezen a téren közepes próbálkozások, vannak olyanok, amik viccnek is rosszak, és akad olyan, aminél tényleg a maximumra törekszenek. Az OUKITEL WP2 ilyen. Képtelenség belekötni

Csomagolás és külső

A telefon a szokásos fekete dobozban érkezik, de belül az átlagnál színvonalasabb a csomagolás. Ennek egyszerű az oka, a telefon nem csak külsőjében hatalmas, a tömege is brutális egy átlag mobilhoz képest, ehhez pedig dukál a vastag szivacságy.

A dobozt felnyitva még egy kartonlapot kell felhajtanunk, hogy a telefont kézbe vehessük. A WP2 alatt találunk egy fekete dobozt, amiben a leírás és a SIM-tálcához használatos tű lakik. Érdekesség, hogy még ez a tű is hatalmas, igazodik a telefonhoz. A mobil mellett két dobozban találjuk a kábeleket, USB, OTA és Type-C jack átalakítót, valamint a töltőfejet.

Az OUKITEL WP2-t a dobozból kiemelve elsőre is a brutális jelző jut az ember eszébe. Iszonyatosan nagy a telefon, kívülről 15.21 x 7.12 x 0.85 centiméteres élekkel bír, a tömege pedig 360 gramm.

A méretek ellenére nem érezzük azt, hogy egy túldimenzionált dolgot fogunk a kezünkben, valahogy természetesnek tűnik ennél a mobilnál ez a külső. Lényegében a teljes telefont gumiborítás védi, ez alól csak az előlapi üveg, a két oldalon felcsavarozott fémbetét és a hátlapi kamerasziget lóg ki. Nem puha gumi ez, keménységre inkább olyat tessék elképzelni, mint az autók gumija. Ahogy a képeken is látszik a sarkok le lettek vágva, természetesen a helyükre is vastag gumi került, így azt szinte biztosra állíthatjuk, hogy a szokásos sarokra esés és képernyőtörés kombó nehezen következik be, ha egyáltalán be tud következni.

A WP2 IP68-as minősítést kapott, a gyári leírás szerint a katonai sztenderdeknek is megfelel mind a víz és porállóság, mind az ütés és leejtés elleni védelem területén. Bár bővebben ez a téma nincs kifejtve, azért várható, hogy csak jót jelenthet, ha egy telefon ilyen sztenderdeknek is megfelel. Az IP68-as védelem például azt jelenti, hogy ahogy azt már több esetben is leírtuk, a mobil akár több órányi vízalatti létet is képes elviselni beázás nélkül. Az OUKITEL WP2-n ezt nem vízálló csatlakozókkal oldották meg, hanem nagy gumisapkákkal, amik elzárják a vizet az érintkezőktől és a SIM-tálcától. Olyan vastag, merev, és szorosan illeszkedő sapkák ezek, hogy teszt közben kénytelen voltam megnézni a leírást, hogy is kell kinyitni őket, mert nem voltam benne biztos, hogy jól csinálom, féltem, hogy eltörök, kiszakítok valamit, amit nem kéne.

Ha már a sapkáknál tartunk, akkor térjünk ki néhány szóban a részletekre. A WP2-n lényegében minden a megszokott helyen található. Szemből jobb oldalon a bekapcsoló és hangerőszabályzó gombok, baloldalon pedig a SIM-tálcát rejtő ablak. A kamerák és szenzorok a kijelző fölött, természetesen sehol a felesleges szenzorsziget, hiszen ez nem egy divatbemutatón szépelgő mobil, hanem egy igazi dzsungelharcos.

A külsővel kapcsolatban két érdekességet érdemes kiemelni. Az egyik az ujjlenyomatszenzor, ami nem a megszokott helyre, a hátlapi kamera alá, hanem a készülékház peremére, a bekapcsoló gomb alá került, a másik a hátlapi LED, ami igazából egy négyes LED csoport. Ez szolgál vakuként is, de nem a megszokott módon, mert nem villan. Fényképezéskor szépen felkapcsol megvilágítva mindent, ezután elkészül a fotó, majd a lámpa lekapcsol. Szóval ne számítsunk ré, hogy sötétben elkapjuk a pillanat varázsát, maximum az varázsos pillanat utáni sokadik pillanatot fogjuk lefotózni.

Hardver és szoftver

Vannak olyan esetek, amikor a belsővel nem különösebben éri meg foglalkozni, ez is ilyen. A MediaTek MT6750T központi egység már az unalomig ismert a nyolc magjával és az 1,5 GHz-es órajelével. Ha olcsó, de viszonylag erős magot szeretne egy gyártó a mobiljába, akkor ehhez nyúl, ha kicsit színvonalasabbat, akkor meg a Helio P23-hoz. Az OUKITEL-nél úgy döntöttek, hogy elég lesz az előbbi is. Ahogy a bevezetőben olvashattátok ez nem is baj, hiszen a nyolc mag elég takarékos, ráadásul minden manapság elképzelhető túlélő funkcióhoz untig elég. Kicsit sarkítva egy négymagos proci is elég lenne hozzá, szóval az MT6750T mindenkinek, aki ezt a telefont veszi meg fog felelni.

De nem csak ez fog megfelelni, hanem a memória és a háttértár mennyisége is. Előbbiből 4- utóbbiból 64 GB áll rendelkezésre, de ha ez nem lenne elég, akkor a mobilba betehetünk akár 256 GB-os memóriakártyát is, arra pedig elfér vagy tíz évnyi fotó is.

Mivel a központi egység nem a legfiatalabb, és mivel abba van minden hóbelebanc integrálva nem meglepő, hogy a rádiók terén sem a legfrissebb fejlesztésekkel találkozunk. Azért a Bluetooth 4.0 és az n szabványú wifi miatt nagyon nem kell panaszkodnunk, van GPS támogatás is és ami a legfontosabb a B20 800 MHz-es LTE rádió sem hiányzik. Extraként kapunk NFC-t is, ami azért tényleg nem megszokott ebben a kategóriában.

Mindenképpen említést érdemel, hogy a kijelzőn nem spórolt a gyártó, többek között ennek is köszönhető a WP2 hatalmas mérete. A 6 inches panel FHD+ felbontású, vagyis 2160 x 1080 pixel dolgozik rajta. A nagy képátló és a nagy felbontás 403 ppi-s pixelsűrűséget eredményez, így a kép minőségével nincs probléma. A háttérvilágítás is elégséges, napfény mellett sem lesz olvashatatlan a kijelző

Végezetül pedig a telefon egyik legnagyobb erénye a bitang méretű akkumulátor. Volt már nálunk ilyen kapacitású telefon nem is egy, így számomra már nem volt meglepetés a szinte lemeríthetetlen működés. A gyártó adatai szerint 28 napos készenléti idővel vagy akár 50 óra folyamatos telefonálással számolhatunk egy töltéssel. Ha videót szeretnénk nézni, akkor ezt folyamatosan 15 órán át tehetjük, zenét pedig 66 órán át hallgathatunk megszakítás nélkül. Ezek az adatok impozánsok, de való életben tényleg mellbevágó élmény, hogy a feltöltött telefonnal normál használat mellett 7-10 napig lazán elvagyunk töltés nélkül.

Az OUKITEL telefonján az Android 8.0-ás verziója fut, és a gyártó szerencsére nem pakolta tele felesleges alkalmazásokkal. Ezt én mindenképpen pozitívumnak fogom fel, szeretem a telefonjaimat a megszokott programjaimmal személyre szabni, és nem örülök neki, ha kéretlenül próbálnak rám erőszakolni ismeretlen alkalmazásokat.

A tesztek aa megfelelő, a lapkakészlettől elvárható értékeket hozták, legalábbis többnyire. A táblázatból látható, hogy a HOMTOM HT70 az azonosnak mondható hardver ellenére jobban teljesített, illetve érthetetlen módon egyes tesztek le sem futottak a telefonon inkompatibilitásra panaszkodva. Hangsúlyozom, a lapkakészlet, így a GP is azonos volt, szóval kicsit érthetetlen a dolog.

Szerencsére ezek csak a szintetikus tesztek, a mobil sebességével egyébként nem volt gond. A programok gyorsan betöltődtek, a felület akadásmentyes volt, vagyis a mindennapi használat során nem lesz vele gond, főleg, ha arra használjuk amire szánták, egy munkatelefonnak.

Fényképezés

Az OUKITEL WP2-ön három kamerát találunk. Az előlapon egy 8 megapixeles szenzort használhatunk, a hátlapon pedig egy 16 megapixeles Samsung szenzor dolgozik egy 2 megapixeles segédkamera társaságában. Ez utóbbi csak csupán a bokeh hatás kedvéért került a mobilra, és a gyakorlat azt mutatja, hogy tényleg elég normális minőségben képes a háttér elmosására.

Ezzel együtt azért elmondható, hogy a WP2 is szenved a hasonló kínai telefonokra jellemző gyengeségektől. Nem mondom, hogy használhatatlan a kamera, sőt, néhány évvel ezelőtt elégedetten csettintettünk volna a képeket látva, de manapság, főleg a drága telefonoknál ettől sokkal jobb fotókkal is találkozhatunk. Ezzel együtt, ahogy a mellékelt tesztképeken is látszik, normális fényviszonyok mellett értékelhető képeket készíthetünk.

A fényképező szoftvere is teljesen átlagos, a funkciók között ott a blur, vagyis a háttér elmosása, kapunk arcszépítést is, amivel viaszbabává varázsolhatjuk magunkat, van panoráma készítésre lehetőség és persze HDR is. A Pro módban a megszokott csúszkákkal valós időben állíthatjuk az ISO értéket, a fehéregyensúlyt és a fényerőt, ezzel némileg lehet kompenzálni a kamera gyengeségeit. Persze profi fotóssá még így sem válunk az OUKITEL WP2-vel, de tényleg, a mindennapokra, lekattintani érdekesebb dolgokat, papíron legalábbis megfelel az apparát.

A használat közben persze megérkeznek az apró, ám annál bosszantóbb problémák. Az automata fókusz még normális fényviszonyok mellett is képes hosszan gondolkozni, így elfelejthetjük a gyorsan lövünk egy képet opciót. A makrót elfelejthetjük, képtelenség közelrő fénképezni, mert sosem találja meg a helyes távolságot a szoftver. Ha sötétben szeretnél fotózni, akkor arra is rá kell készülni. A hátlapi LED-ek fénye szokatlanul hideg, ráadásul nem is villanóként funkcionál. Ilyet konkrétan nem is láttam még. Lenyomom a gombot, a LED-ek, mint egy lámpa felkapcsolódnak, majd egyszer csak elkészül a kép és lekapcsol a lámpa. Nagyon fura.

A fényképezőgépp a használat közben éppen csak a minimum szintet hozta. A képek viszonylag részletgazdagok, de csak addig, amíg a fényből nincs túl kevés, vagy éppen túl sok. Előbbi esetben hamar szemcsésedni kezd a kép, utóbbiban pedig hajlamos a kép kiégni. Nem segít a dolgon a HDR funkció sem, sőt, kicsit talán ront is, mert a kiégés megmarad, cserébe egészen furcsa színekkel találkozhatunk az elkészült fotókon. Megpróbáltam a manuális beállítást is, de hosszas kísérletezés után sem lett jó az eredmény.

A fényképezéssel a verdikt tehát elég lehangoló. A mellékelt képeken látszik, hogy a használhatatlantól messze van, egyes esetekben, ha minden körülmény tökéletes használhatók a fotók, de elég egy kis nehezítés és máris baj van. Szóval ez a telefon, ahogy ezt már más hasonló készüléknél is leírtam leginkább munka telefonnak tekinthető. A fényképező arra pont elég, hogy egy készülő munka, alapozás, vagy egyéb kivitelezési munka esetén rögzíteni tudjuk a munka állapotát, ám ennél magasabb szintű feladatra szinte alkalmatlan.

Használat és értékelés

Mivel egy régi barátom már nagyon várta a telefont szokásomtól eltérően a hosszabb teszt elmaradt, mindössze három napom volt az éles használatra. Ez alatt a három nap alatt viszont elsődleges telefonként használtam a WP2-öt, így navigáltam, telefonáltam, YouTube-ot néztem és neteztem, szóval használtam mindenre, amire amúgy egy telefont használni szoktam.

A fényképezésről már feljebb olvashattatok, így arra még egyszer nem térek ki. A telefonálás közben nem akadtak gondok, a beszédhangszóró hangereje bármilyen telefonnak becsületére válna, a beszéd érthető volt, engem is hallottak és értettek a túloldalon.

Multimédia már egy kicsit más tészta. Ahogy azt olvashattátok a kijelző teljesen jó, de a hang, bár meglepően erős – és mono-, főleg nagyobb hangerőnél olyan, mintha barlangból szólna. Talán a nagy készülékház miatt van ez a hatás, minden esetre két fokkal azért jobb, mintha Sokol rádión hallgatnánk a Ki nyer ma, játék és muzsika 5 percben című örökzöldet.

Navigáció közben sem éreztem zavart az erőben. Nagyjából megszoktam már azt a pontosságot, amit a hasonló kínai készülékek képesek nyújtani. Nyílt terepen párhuzamosan futó utakon hajlamos a másik útra átrakni, ha az közel van, magas házak között pedig eltart egy rövid ideig, amíg megfelelő mennyiségű műholdat talál. Ha viszont ezek megvannak már nincs probléma.

A központi egység, ahogy azt említettem nem egy acélos darab, tényleg mindenre elég. Az egyetlen ok, ami miatt kívánhatnánk egy frissebb fejlesztést az a gyorsabb wifi, esetleg a 4.1-es vagy 4.2-es Bluetooth. Itt a bekezdés végén megtaláljátok a táblázatot az összehasonlító adatokkal, mert azért a szokásos teszteket lefuttattam, hogy ne érezzétek ennek sem hiányát.

Lehet, hogy ennél a telefonnál elkelt volna egy kis úsztatás és nyúzás, de mivel a telefon ajándék volt valakinek ettől eltekintettem, higgyük el nyugodtan, hogy nem fog beázni és összetörni. Mielőtt elfelejtem, a kijelző felett Gorilla Glass feszül, szóval a karcállóság is megoldott. Ettől függetlenül biztos vennék hozzá legalább egy hagyományos fóliát, az sosem árthat.

Összességében tehát az OUKITEL WP2 hozza, amit elvárunk tőle, tényleg egy igazi túlélő telefon, nincs benne hiba egy szál sem. Ha sűrűn töröd a telefonod vagy a munkád, életmódod, hobbid miatt szükséged van egy minden külső fizikai hatásnak ellenálló mobilra, akkor ne keresgélj tovább, az OUKITEL WP2 lesz a következő mobilod! A vásárlói értékelések szerint a maximális 5 pontból 4,67 ponton áll, ami kimondottan jónak mondható, így valószínű, hogy Te sem fogsz csalódni benne.

A telefont szokás szerint a GearBesten keresztül szereztük be, jelenlegi ára 59 500 forint a Priority Line vám és ÁFA mentes szállítás pedig ingyenes!

Itt megveheted: OUKITEL WP2 IP68-as telefon 10 000 mAh kapacitású akkumulátorral

A szerző értékelése

{REVIEW}

label=Overall

decimal=0

max=5

Dizájn=5

Képességek=4

Hardver=4

Szoftver=5

Ár=5

{/REVIEW}